Pillanatok

Ez a ház, hol éltem
Rég nem köt már ide létem
Nyolc év gyorsan elszállt
De az a vasárnap ma is bánt
Nem titok a szívem ma is sír
Jól tudom, sosem jöhet vigaszhír
De elmúlt már a tegnap
És várhat még rám a holnap

Még erőt ad a veszély
Ez már rég nem szeszély
A holnaptól semmit sem remélek
De ma már semmitől sem félek
Hisz már nincs mit vesztenem
Már nincs mit keresnem
Csak a pillanatnak élek
És folyton új útra lépek

Újra egyedül ülök a régi sötét szobámban
A fény az árnyékkal játszik a falamon
Már nem emlékszem pontosan az arcodra
Már nem tudom kikkel vívtad harcodat
Itt ültél te is és álmodtunk, közös jövőről,
Hosszú közös időről, mégis tudtuk jól
Egyszer eljön az idő, hogy mindenki bekattan,
Dühösen még az utolsó húr is elpattan

Még erőt ad a veszély
Ez már rég nem szeszély
A holnaptól semmit sem remélek
De ma már semmitől sem félek
Hisz már nincs mit vesztenem
Már nincs mit keresnem
Csak a pillanatnak élek
És folyton új útra lépek

Még erőt ad a veszély
Ez már rég nem szeszély
A holnaptól semmit sem remélek
De ma már semmitől sem félek
Hisz már nincs mit vesztenem
Már nincs mit keresnem
Csak a pillanatnak élek
És folyton új útra lépek

Teljesen magányos vagyok
Tudom, még sokáig így maradok
Mert ismeretlen úton haladok
Felejtek és csak ezt bánhatom

Még most is erőt ad a veszély
Még mindig nem csak szeszély
A holnaptól most sem remélek
Most sincs még mitől félnem
Hisz most sincs mit vesztenem
Már nincs mit keresnem
Csak a pillanatnak élek
És folyton új útra lépek

A dédipapám 8 éves koromban meghalt. Amg élt én minden percet vele töltöttem, vele játszottam, vele rajzoltam, vele tnultam biciklizni. Fájt a dolog, és nehezen tettem túl magam rajta. Ezt a temetésének 8. évfordulóján írtam, részben róla szól és a közösen eltöltött időről, részben pedig arról, hogy mennyire megváltoztam. Régen előre terveztem és álmodoztam, ma pedig csak a pillanatnakélek és lesz ami lesz. Az előbbit inkább a versszakok fejezik ki, míg utobbit inkább az ismétlődő része.