Ezt egy lányról írtam aki a saját mese világában, elkényeztetve élt és mindenkit lenézett.

Hercegnőm

A valóságba kis sosem lépsz
Csak egy szép mesében élsz
De sosem jön a szőke herceg fehér lovon
Más a valóvilág, egészen más a kor
Mint amiben te most élsz
De honnan tudnád, a palotádból ki sem lépsz

Ki kell hogy ábrándítsalak hercegnőm
Sosem leszel igazi királynő
Itt semmi sem tökéletes

Hiába viselkedsz fölényesen
Így csak meg fognak utálni
A hülyeséged ki kéne kúrálni

Hiába a tökéletes haj
Ha a fejedben van a baj
Mert minden a kívánságaid szerint történt
Most korlátaid adják életed börtönét
Bajkeverés a léted
Mégis ezren csodálják léted

Ki kell hogy ábrándítsalak hercegnőm
Sosem leszel igazi királynő
Itt semmi sem tökéletes
Hiába viselkedsz fölényesen
Így csak meg fognak utálni
A hülyeséged ki kéne kúrálni

Tök jó az alakod, de hiába
Ha eszed ellen bárki kiállna
Óriási a hatalom a kezedben
Bárki tiéd kire szemed mereszted
Mindenki szereti az alakod
De ők nem látnak ki a falakon

Ki kell hogy ábrándítsalak hercegnőm
Sosem leszel igazi királynő
Itt semmi sem tökéletes
Hiába viselkedsz fölényesen
Így csak meg fognak utálni
A hülyeséged ki kéne kúrálni

Nézz rám, nálad nem vagyok rosszabb
És még ezren vannak így, s ez bosszant
Túl magas a ló, amin ülsz
De most mély vízbe kerülsz
Gyere őrök nélkül közénk
Itt nem emelkedhetsz fölénk

De ki kell hogy ábrándítsalak hercegnőm
Sosem leszel igazi királynő
Itt semmi sem tökéletes
Hiába viselkedsz fölényesen
Így csak meg fognak utálni
A hülyeséged ki kéne kúrálni