Hó

Az első hó ma végre leesett
És angyalt formáltál benne
Veled gyönyörű az érintetlen hó
Ártatlan és még talán épp oly jó,
Mert még teljesen ép volt ez a szerelem
De összetörheti ma már a nagy félelem

Mert szépségével elfedi mi csúf
És a fájdalom már el is múlt
Mintha sosem létezett volna
De tudom újra eljön holnap
És úgy fog fájni, mint soha még
És annyira foglak várni, mint soha még

Akárhányszor a hóra nézek
A mosolyod látom az égen
A nevetésed cseng, mint régen
A vágy a hóviharral ide tévedt
És a hideg szél újra az arcomhoz ér
És újra suttogva csak arra kér: Ne félj!

Mert szépségével elfedi mi csúf
És a fájdalom már el is múlt
Mintha sosem létezett volna
De tudom újra eljön holnap
És úgy fog  fájni, mint soha még
És annyira foglak várni, mint soha még

Már rég nem láttalak
Hiába is vártalak
Hiába való volt minden,
El akarlak felejteni, de
Minden gondolatom hozzád vezet
Minden szempillantásom téged keres
De a hó egyre hidegebb
És az érzés talán eltűnik vele

Mert szépségével elfedi mi csúf
És a fájdalom már el is múlt
Mintha sosem létezett volna
De tudom újra eljön holnap
És úgy fog  fájni, mint soha még
És annyira foglak várni, mint soha még

Mert szépségével elfedi mi csúf
És a fájdalom már el is múlt
Mintha sosem létezett volna
De tudom újra eljön holnap
És úgy fog  fájni, mint soha még
És annyira foglak várni, mint soha még