Amikor ott van valaki tőled egy méterre, de nem érheted el, mert félsz lépni:

Honnan tudnád, milyen mikor valakire vársz és csalódni, ha nem jön el, keresni a tekintetét, figyelni minden mozdulatát, és csak várni azt a percet, mi sosem fog eljönni, tudod jól, de te csak várod és várod. Újra és újra ugyanazok a hibák, ugyanazok a csalódások és néha a kis mosoly, mert rád pillant. Telnek a percek, az órák, a napok, a hetek és a hónapok és te?! Te még mindig csak várod. Vársz rá. Vársz a jelre. Már rég megkaptad, de te félsz lépni és hagyod, hogy eltávolodjon minden és legfőképp ő. Távolabb van, mint valaha, de te akkor is vágysz rá. Nem tudhatod, hogy ver a szíve, mikor meglát téged. Nem tudhatod, hányszor sírt miattad és hányszor csaltál mosolyt az arcára. Nem tudhatod, milyen hogy itt állsz egy méterre, a szemedbe néz, és a szívét nyújtja át. De a választ nem érti, mintha nem egy nyelvet beszélnétek. Segíts, hogy megértsen, csak mond meg megéri-e várnia rád, vagy felejtsen el?! A válasz nem számít, mert elfelejteni nem tud, próbálja, akarja, de nem megy. A szívében élsz és a gondolataiban. Ha nem lát, egyszerűen lehunyja a szemét és a megfigyelt mozdulataid újra megelevenednek, és az a néhány pillantás, mit tőled kapott, újra megtalálja. Most még jobban éget, mint akkor, mikor könnyeket csalt a szemébe, de elmenekült, hogy te ne lásd őket. Tudta, úgysem értenéd. Mond, miért kell ennyit szenvedni azért, hogy csak egy percre boldog lehess? És miért kívánja oly sokszor hogy bár itt lennél, de mikor itt vagy? azt kívánja bár sosem vett volna észre. Talán egyszer majd te is szeretsz valakit, aki nem fogja tudni, és akkor megérted majd őt is és talán előveszed a levelet, mit egyszer kaptál és eszedbe jut majd és tudni fogod, mennyire fájt, amit érzett. Talán majd megérted, mennyit jelentettél neki. Akkor majd rájössz, hogy a szív egy bonyolult kis szerkezet, melybe, ha porszem kerül, darabokra hull, és sosem lehet ugyanolyanra visszaépíteni. Megpróbálhatod, de úgysem sikerülhet. Ha majd ezért könnycsepp gördül le arcodon, te is értékelni fogod az esőt, mert senki sem fogja látni könnyeid és tudni fogod, milyen az mikor túl szomorú vagy egy bosszúra. De akkor jusson eszedbe, hogy nem vagy egyedül és jusson eszedbe majd ő is, mert te is ezt tetted vele.

Egy barátnőmnek írt utolsó levél, csunyán összevesztünk :(

Tudom már, hogy rohadtul nem érdekel téged semmi, csak azt hittem ez a "legjobb barátnő"-s meg "kötődöm hozzád" dolog igaz volt, de azt hiszem nem, vagyis inkább biztos vagyok benne, hogy csak mese volt. Nem értem mi vezethetett idáig. Tudom, hogy én is változtam, de te is és nagyon sokat. Csak azt nem tudom, hol van az a lány, aki a barátnőm volt, aki nem hagyott volna cserben, és ki ez, aki megtette. Nem tudod még, milyen mikor átvertnek érzed magad és az akiben bíztál ilyen szépen cserben hagy. Azt hittem barátnők vagyunk és számíthatunk egymásra, de tévedtem. Remélem, sosem tudod meg milyen érzés ez, de azt hiszem, most sem érzed, hogy már nincs egyetlen barátnőd sem, de neked talán nem is voltak és nem is fontos az ilyen „olcsó” emberi érzés. Az osztály nem szólt hozzád... na igen az ilyen kapcsolat dolgok két emberen múlnak, úgy hogy ha az ember nyit a környezet felé, akkor a környezete is nyitni fog felé. Te nem nyitottál feléjük, csak utálattal, akkor nekik miért kellett volna hozzád másképp állniuk? Nem tudod mennyire hibáztattam magam, amiért nem jöttél be, de nem is fogod megtudni, milyen érzés volt az, nem is éreznéd, azt hiszem. Hisz csak játszadozol az emberekkel, lehet, hogy csak meguntad a kis játékszereid a suliban, vagy ott nem úgy sikerült a játékod, mint szeretted volna. Tudod, csak azt sajnálom, hogy bíztam benned és azt hittem, hogy tényleg egy jó barátnőm van. Tévedtem újra csak úgy, mint régen, de már tanultam belőle és csak jobb lesz nélküled! És remélem egy kicsit is belegondolsz valaha, hogy mit érezhetnek ilyenkor a „barátnőid”. Azt pedig szerintem már felesleges elmondanom mi volt az amiért „ megharagudtam” rád, mert semmi értelme, mert ezt a dolgot ezzel már le is zártam magamban és már nem foglalkozom sem veled, sem pedig ezzel, csak azt akartam tudd hogy nem csak neked lehet rossz és hogy nem csak téged „bántanak” mert te is bántasz másokat, nem is kicsit. Kösz szépen az átverést, nagyon jól esett….