...megbánás és búcsú egy barátságtól…

Elment, és sosem jön már vissza. Ő volt a legjobb barátnőm, senkinek sem mondtam, még neki sem. Talán csak azért, mert féltem kimondani, talán mert tartottam tőle, talán csak mert féltem hogy ha kimondom minden megváltozik. És akkor egy időre elment, nem kerestem örültem, hogy nincs ott, aztán hiányzott és reménykedtem visszajön. Visszajött pár napra, de ellöktem magamtól és újra elment. Hiányzott, de magamnak sem vallottam be, pedig minden nappal jobban és jobban hiányzott. Túl büszke és makacs voltam hozzá, hogy bevalljam bárkinek is hogy mennyire hiányzik, hogy rossz nélküle. Pedig ha megtettem lehet másképp lett volna minden. Amikor elment, … nem érdekelt miért tette vagy mit érzett, csak azzal voltam elfoglalva, hogy nekem jobb legyen, hogy jól érezzem magam, nem törődve mások érzéseivel. Szívem mélyéből utáltam, de nem azért amit mások hittek. Azért utáltam, sőt gyűlöltem, mert magamra hagyott, ott ahol senki sem értett meg igazán. Hiányzik, tudom, ő megértene, most mikor feladok mindent, ami eddig enyém volt, amit elértem, ami az életem volt. Már semmi értelme bemennem oda ahol minden emlékeztet rá, ahol senki más nem ért meg, csak furcsán néznek rám, mert más vagyok, mert nem illek az álszent sznob világukba és nem is akarok odailleni. Emlékszem még ő is nevetett velem együtt rajtuk, de elment és én már nem tudok nevetni, Kérném hogy jöjjön vissza, de megbántottam, túlzottam is és tudom hogy sosem jönne vissza, hogy soha többé nem akar látni. Nem láttam akkor tisztán, nem tudtam mit csinálok, mit veszthetek. De ma már tudom mit vesztettem. Elveszett egy barátság és belátom már két mondásról hogy igazak. Az egyik hogy „Az ember akkor veszi észre milyen értékes egy dolog, ha már elveszítette” és a másik, hogy „Az az ember sokat vesztett aki elveszítette a barátját és mindent elvesztett ha a hitét is elvesztette”. Az emberekbe vetett bizalmam, hitem valóban elveszett és az egyetlen igazi őszinte barátságom is. Már nem látom értelmét semmilen enberi kapcsolatnak, nem értem mi vezetett ide és nem tudom mi vezet majd tovább.