201-400 : 220. ...reménytelen szerelmes... |
220. ...reménytelen szerelmes...
Szemem előtt szomorú arcod
A távolból hallom még hangod
Miért néztél így rám?
Bár tudnám, mit akartál!
Rossz, mindig csak rád gondolni
Megpróbáltalak megismerni
De vége lett az álmomnak
Elloptak mindent bánatomra
Nem maradt utánad más
Csak a fájdalom, csak ez vár.
Megpróbálok mindent eltörölni
És szívemből neved kitörölni.
Csak aludnék és álmodnék,
Fel sosem ébrednék!
Elhiszem, hogy eltűnhet még,
Minden emlékkép!
Sírni tudnék, de elfelejtem arcod.
Nem megy, visszahozza egy álom.
Többé nem keresem tekinteted
Még az érzéseim emlékét is elrejtem.
De végül úgyis feladom
Megtenni úgysem tudom.
Hisz örökre a szívemben élsz,
Akkor is ha belőlem nem kérsz.
Majd tőled távol maradok
És az idő majd mindent megold
Elhiszem, hogy lesz valami vagy valaki más
És túljutok majd végre rajtad is már.
|