| 201-400 : 262. Megsebezve, vérezve, sodort |
262. Megsebezve, vérezve, sodort
Megsebezve, vérezve sodort
Hittem neked, bíztam benned, talán túl korán
Szárnyakat kaptam és mellettem voltál
Talán túl magasan, talán túl messzire repültem
Könnyekkel az arcomon néztem, hová kerültem
Kerestelek, de te sehol sem voltál
Könnyedén ott hagytál
Megsebezve, vérezve sodort az élet
Tudtad, hogy rettegtem, hogy féltem?
Keresve az utat, mi hozzád elvezet,
Megtanultam a szív sosem felejt.
Megsebezve, vérezve sodort az élet
Néha elvakítottak az éjszakai fények
Kerestem az utat, ami valahová vezet
De újra és újra felszakadtak a sebek.
Egyedül egy fagyos, rideg világban
Összetörten elveszve rád vártam,
De te nem jöttél, így talpra álltam
A kínt láthatták valahányan
Semmim sem volt, csak az emlékek
És a hit, látlak még téged
Megsebezve, vérezve sodort az élet
Tudtad, hogy rettegtem, hogy féltem?
Keresve az utat, mi hozzád elvezet,
Megtanultam a szív sosem felejt.
Megsebezve, vérezve sodort az élet
Néha elvakítottak az éjszakai fények
Kerestem az utat, ami valahová vezet
De újra és újra felszakadtak a sebek.
Sebesülten, összetörve zuhantam egyre mélyebbre,
Elhittem, hogy sosem gyógyul be a seb a lelkemen
Talán az idő segített, talán más, de fakultak a fájó emlékek
És kitárt szárnyakkal a szél majd újra az égig emelhet.
De ne hidd, hogy most is feladom
Nem, most az egyszer nem hagyom.
Megsebezve, vérezve sodort az élet
Tudtad, hogy rettegtem, hogy féltem?
Keresve az utat, mi hozzád elvezet,
Megtanultam a szív sosem felejt.
Megsebezve, vérezve sodort az élet
Néha elvakítottak az éjszakai fények
De kerestem az utat, ami valahová vezet
Mégis újra és újra felszakadtak a sebek.
De ne hidd, hogy egyszerűen feladom,
Nem, most az egyszer nem hagyom.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés