5. FEJEZET – Egy csajos délután

Elizabeth

Hazafelé sokat gondolkoztam. Sam tulajdonképpen nagyon jókor bukkant fel. Örülök neki, de valami megváltozott közöttünk. Sosem gondoltam, hogy fontos vagyok neki. Leráztam, de nem tudom miért tettem ezt. Fura volt hallani tőle az igazságot a múltamról. Szinte semmit sem tudott rólam, mégis észrevette, hogy színleletem. Nevettem a barátaimmal, de valójában egy széles szakadék választott el tőlük az iskolában. Kerestem a helyem, de sosem találtam igazán meg. Mindig volt valami, ami hiányzott. Senkiben sem bíztam meg igazán. Sokszor gondoltam már rá, hogy mi történt volna, ha akkor valaki mellettem állt volna, ha valakiben száz százalékosan megbíztam volna. De ezek mind csak mi lett volna gondolatok és semmin sem változtatnak.

Ha jobban belegondolok az estémre is igaz volt a színlelés. A buliban nem éreztem jól magam. Kyle cseppet sem tetszett, de Amy azt mondta, ma este ő a kiválasztott számomra. Túlzottan nyomult és taperolt. Mosolyogtam és eljátszottam, hogy tetszik, de meddig játszhatom el? Van határ, amin túl nem fogom bírni? Én nem akarok így élni, de ez biztosítja, hogy mindenem meglegyen. Az elején jónak tűnt az egész bulizunk és flörtölünk dolog, de lehet, hogy már most elértem a határt és nem bírom tovább.

Szerencse, hogy hoztam magammal egy üveg vért a táskámban, így van, ami eltereli egy kis időre a gondolataimat. Az ég alján már látom a nap első sugarait, ami örömmel tölt el. Talán nem is ez okoz örömöt, hanem a Sammel való találkozás. Már semmiben sem vagyok biztos azon kívül, hogy hazamegyek, beülök a kádba egy forró fürdő erejéig, aztán kialszom magam.

Tina

A mobilom csörgése ébreszt fel az álmomból. Elkezdtem az ágyam mellett tapogatni, merre lehet a készülék. Végül félig az ágy alá csúszva találtam meg. A kijelzőre pillantottam és Beth neve villogott. Nem volt kedvem beszélni vele, de muszáj volt felvennem.

- Igen? – Szóltam bele álmosan.

- Szia! Beth vagyok.

- Tudom.

- Felébresztettelek? – Kérdezte, bár biztos voltam benne, hogy pontosan tudja a választ.

- Igen, de nem baj.

- Bocs. Csak nem tudok aludni és gondoltam csinálhatnánk valamit együtt.

- Még csak dél van.

- Tudom, mindegy. Bocs a zavarásért. – Kezdte lezárni a beszélgetést.

- Átmegyek. Csak kell egy kis idő. Majd csörgök, ha ott vagyok. – Adtam be végül a derekam.

- Oké, te vagy a legjobb. – Hallottam vidám válaszát.

Fogalmam sincs, mi történt tegnap, hogy ma így viselkedik, de majd kiderítem, ha nála leszek.

*

Hamar megérkeztem Bethhez, leparkoltam a ház alatti parkolóba, aztán felcsengettem hozzá. Felmentem a lépcsőkön, pedig nagyon fáradt voltam, az ajtó nyitva állt, de azért bekopogtam hozzá. A szobából kiabált ki.

- Szia! Gyere be! Körmöt lakkozom, így nem tudok kimenni. – Hallottam a hangját és éreztem, hogy valami nincs vele most rendben.

- Szia!

- Örülök, hogy feljöttél. Nem tudtam aludni és nem tudtam mit csináljak.

- Aha, történt valami? – tértem azonnal a lényegre.

- Nem, semmi …. na jó, történt valami … vagy nem tudom, talán.

- Na mesélj. – dobtam le magam mellé az ágyra.

- Tegnap Kyle nagyon erőszakos volt, aztán Sam kiütötte és később találkoztam vele. Sam furcsa dolgokat mondott. Átlátott rajtam.

- Nem értelek. Ezek szerint odafigyelt rád, fontos voltál neki.

- Igen, ezt is mondta, de soha semmit sem tett. Furcsa egy kapcsolatunk volt. Ha épp beszélgettünk, mindig izzott a levegő, de soha semmi sem történt, és még sem tudtam elfelejteni. Nem tudom túltenni magam rajta.

- Ez sosem egyszerű. Túl vagyok már jó pár szakításon, de sosem könnyű. – kezdtem piszkálgatni egy kilógó cérnaszálat a takarón.

Igazából kedveltem Beth, mert egy nagyon rendes lány volt, és annyira sajnálom, hogy Amy tönkreteszi, de semmit sem tehetek ellene, csak így védhetem meg magam.

- Tudod volt egy fiú, Blaisenek hívták. Vele én is így voltam, mindig ott volt a lehetőség valami többre, de sosem lett semmi. Nem szabad az ilyen kapcsolatokra sok időt pazarolni.

Valójában azt akartam neki mondani, hogy ne adja fel. Tegyen a boldogságáért. Harcoljon Samért. De ezt nem mondhattam Amy miatt.

Sokáig beszélgettünk Samről. Beth azt hitte, ha beszél róla könnyebb lesz, de nem így volt. Minél többet mesélt róla, annál nyilvánvalóbb lett, hogy szereti még. Talán jobban is, mint gondolná. Megérdemelték volna, hogy boldogok legyenek együtt.

Ahogy mesélt kicsit olyan volt, mintha rólam és Blaiseről is mesélne. Már régen történt, hogy elveszítettük egymást, de talán csak most jöttem rá igazán, mennyit vesztettem. Akkor még lett volna kiút ebből az életből, amit most élek.

Az idő gyorsan eltelt. Este elkezdtünk készülni egy újabb bulira. Elgondolkoztatott a beszélgetésünk.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés