Szárnyaid hirtelen letépték
Abban a pillanatban megszülettél
És óvó szárnyak közt nevelkedtél
Láthatatlan szeretetben nevethettél

Élhetted a saját mennyországod
Neked mégis ez oly kevés volt
A rosszért a világot okoltad és
A remény még benned élt.

Mégis a változásba vetett hited
És örök szabadságra vágyó szíved
Hajtott, vezetett előre
Lassan megismerted erődet

Szárnyaid visszakaptad
De magadra hagytak
Hát tárd ki szárnyaid
Repülj, szállj magasan

Elfelejtett tiszta szív
Ami folyton új útra hív
Rég nem látott jóság
És ragyogó tisztaság

Kívülállónak érzed magad
Egy fallal körülvetted magad
És maszkot viselsz magad védve
Mégis csöpög a szíved-lelked vére

Ezer éve megtört az élet,
Utad keresed már régen
Halkan suttogod, hogy: „Félek”
Csak légy erős erre kérlek

Szárnyaid visszakaptad
De magadra hagytak
Hát tárd ki szárnyaid
Repülj, szállj magasan

Erős vagy és szállhatsz magasan
Ha törött szárnyaid nem tartanak
Én adom neked az enyémet
És majd zuhanok helyetted.

Tudom, hogy kezed nyújtod majd felém
Tudom, hogy a sárból majd felemelsz
Tudom, hogy majd mindennél jobban szeretsz
És tudom, hogy melletted mégis szabad leszek.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés